Az én uram, jó béla király
Így szólt hozzám fényes palotában:
Messze tekintek, el napkelte iránt,
Tudnom kell, hogy állunk népünk dolgában!
Hallottam hírét régi magyaroknak,
Kunok hírét hozták vitézségüknek,
?Seink földjén ott helyben maradóknak
Vélük vége lehetne az szükségüknek
Eredj, hát, h?, fiam, jó julianus,
Készül?dj, s útra kélj, néhánymagaddal,
Találd meg országuk, hol, s mivel határos
És az magyar királyság szóljon szavaddal!
Hosszú, és nehéz út, kínokkal telve,
Pusztítá társakat, kard, id?, láz.
Éjjel ls nappal, sivatag porát nyelve,
A délibábot kerget? négy barát
H?si, vitéz, harcos népek
Földjük tágas, b? rónaság,
Mint madár, szabadként élnek,
S nem feledék az ?sök dalát
Folyók vizén, tisztásokon,
Kel? napnak áldozának,
Egy vérükb?l, testvér, rokon,
És tudták, ránk találnak.